Ősszel

Látod a bíborszínű napsugarakat így eső után?
Havat hoz már az őszi szél, jön a tél talán?
Lassan lépkedünk a száraz avaron,
búcsúról beszélek, de látom zavarok.
Ahogy elhagyja a földet a vörös napsugár,
őszi időben, nagy eső után,
színes szalagot hagyva az égen,
így hagylak el én is, idővel téged,
de emlékem, örökre benned éljen.
Utoljára nézek, gyönyörű szemedbe,
szerelmes nézésem, ne legyen feledve.
Te akartad! – rendben, és én tovább megyek,
meghúzódom csendben, hogy feledve legyek.
.Töröld a nevemet, szíved margójáról,
ne tudjon senki lelkem haragjáról.
Jobbat aludj, mint én, ezen az őszi hajnalon,
ha beszáll egy madár, a nyitott ablakon,
az én leszek, és kikiáltom a világnak,
csak TE ne tudd meg, mennyire imádlak.