Apám és bátyám emlékére
Mint a villám úgy csapott rám,
mikor a hírt meghallottam.
Guszti bátyám hozta a hírt:
te elmentél, engem itt hagytál –
tőlem búcsú nélkül távoztál.
Eszembe jut gyermekkorunk,
amikor együtt játszadoztunk,
háború után együtt koplaltunk,
s a kilátástalan jövendőnket
egymás mellett szövögettük.
Nagy bánat szakadt rám,
mivel apánk szerdán, te pénteken
hagytál itt örökre engem.
Apánk a sivár ravatalozóban,
én meg itthon sírok magamban.
Magamra hagytatok, árva lettem,
már édesanyám is itthagyott.
Itthon gyászolok magamban;
nem vígasztal engem senki,
azt se' tudom, hogy bírom ki.
Oly váratlanul szakadt rám
a fájdalmas kegyetlen gyász,
perbe szálltam a Teremtővel,
hogyan tehet ilyet velem:
egyszerre összetörni a szíveket?
15 hozzászólás
Kedves Kata!
A megemlékezés mindig szomorú érzéseket vált ki az emberből.Ki nem élte meg még ezeket nem tudhatja.Szépen emlékeztél,kis tárgyilagosságot érzek a vers hangulatán ezért gondolom,hogy nem a közelmúltban történt a szomorú eset.
A vershez gratulálok szeretettel:Valéria
Kedves Kata!
Szeretteink elvesztése akármikor történik is is meg , mély szomorúság!Arról nem is beszélve , ha szinte napokkal utána jön ismét a tragikus esemény!Ez nagyon nehéz lehetett!!
Üdv:Marietta
Keves Valéria!
Nem mostanában történt az eset, csak a hónap stimmel, s ezért ilyenkor minden évben eszeme jut az a szörnyű hét, s az utána következő szomorú események.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nem szoktam a kommenteket olvasni, soha a vers elött. De ezután több mint valószinű, igen. Mikor a verset elolvastam, hirtelen nem is tudom, mit éreztem. És akkor úgy, mint mikor valamit csinálsz, de nem tudod miért, elkezdtem olvasni, a kommenteket. A nagy megkönnyebbülés, hisz ez nem most történt. Ezek szerint, újbol bebizonyosodott az a közmondás: A fájdalom, ami nem öl meg, az megerősit. Mert úgy veszem észre, téged meg erősitett, hogy a fájdalom el nem mullik soha, az biztos, de az ember megtanul, valahogy vele élni.
üdv Toni
Kedves Kata,
remekül "szavakba zártad" érzéseidet, gratulálok.
Üdv. Tyrael
Kedves Kata!
Nagyon szomoru esemenyröl irsz, de azt hiszem mar Te is tudod, hogy tudni kell elengedni. Ez nekünk is jo es annak/azokank is aki elmentek. Termesztes, hogy az ittmaradok fajdalmat ereznek a szerettük tavozasa utan. Plane, ha ez hamar következik be egymas utan, megnehezebba feldolgozas. De tudni kell, hogy talan meg talakoztok!
Nagyon szepen irsz! Szamomra peldaertekü. Gratulalok hozza es köszönöm, hogy olvashattalak!
Üdv.:
hamupipö
Kedves Marietta és Toni!
Nektek együtt írok. Azt szóval ki sem lehet fejezni, amikor két kedves hozzátartozónkat szinte egyszerre kell elvesztenünk. Az ember tovább él, hiszen mit tehet egyebet, de annak a tragédiának emléke mindig megmarad bennünk, s amikor eszünkbe jut, mindig fáj. Köszönöm, hogy elolvastátok és köszönöm az együttérzést, ami mindig jól esik.
Szeretettel: Kata
Kedves Lorna!
Köszönöm a kedves szavakat és azt, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Kedves Hamupipő!
Köszönöm, hogy meglátogattál és köszönöm a kedves és szép szavakat. Nem vagyok igazi versíró, nemrégen kezdtem csak a versekkel foglalkozni. Inkább prózából van több munkám rövidebb-hosszabb terjedelmű. Ha érdekelnek az írásaim, nézzél be a DIGI-kötetek közé, ahol nyolcat tettek föl és a MEK honlapján is láthatók.
Vissza a versemhez: Bizony, egyszerre elveszíteni két hozzátartozónkat, nagyon megviseli az embert, s még hosszú évek múlva is nehéz rágondolni. Hívő emberek viszont abban bíznak, hogy lelkeink még találkoznak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Néha eszembe jut egy-egy elesztett rokonom vagy ismerősöm.Ilyenkor hajlamos vagyok a többieket is sorba venni. Végül félbe hagyom a listám, mert rájövök, hogy talán új életben járok, hiszen alig maradt azok közül, akikhez régen a mindennapok eseményei fűztek. S ma már új közegben élet, s most őket szeretem igazán. De néha jó nosztalgiázni, s így jobban megértjük, kik is vagyunk valójában.
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Szeretteink elveszítése szörnyű dolog, ami sosem tudunk igazából kiheverni, és az emléke mindig fáj.
Szeretettel: Eszti
Kedves Alberth!
Bárhogyan is szeretünk egy apát és testvért, örökké nem sirathatjuk, mivel ha mindenki azt tenné, csak siránkozó emberekkel találkoznánk. Mégis időnként rájuk gondolunk, s ha valóban szerettük őket, akkor később is fájó az emlékezés.
Köszönöm a látogatást.
Üdv.
Kedves Eszti!
Köszönöm, a hűséges látogatásodat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Megrázó életed eseménye, hogy egymás után ….Borzalmas!
Vigasztaljon a tudat, hogy emlékedben még bent vannak addig mindig élni fognak!…
Méltó megemlékezésed beragyogja emléküket! Üdv: sólyomlány
A vers szövegét kicseréltem: 2009. július 10.