Sárgán zizegve vágtat az ősz, a bátor,
kardélre hányja mind a lombokat,
izzadt kabátban dombok közt suhanva
ellepi a várost egy éj alatt.
Duna vizében szilaj táncra perdül,
rezgőn nézik a kopott üvegek,
leheletétől hályog nő az utcán
– s egy kapualj kegyelemért remeg.
12 hozzászólás
Minden tiszteletem a tied. Gratulálok, remek verset írtál!
Kedves Tamás, köszönöm szépen!
Láttató, remek vers. Gratulálok!
…és még mondja valaki, hogy szavakkal nem lehet képet festeni! Szép vers, gratulálok.
Nagyon szép vers! Szeretettel: Zsuzsa
köszönöm szépen a hozzámszólásokat!
Szépen serceg. Mint egy gyertyaláng! Gratulálok hozzá!
köszönöm véleményed!
szépségdíjas vers…nagyszerű, köszönöm h olvashattam.
köszönöm, Álomsrác, bár az ősz nem a kedvenc versszakom, azért ebben is van szépség…
Ismét azt tudom hozzátenni, mint korábban: nagyon szép! Nemsokára kiolvasom az Ormi összest.
Nekem is nagyon tetszik, gratulálok!:)