Őszi Napnak rebben a gyenge lángja,
szép remények ködbe borulva múlnak.
Harmat éled, dér szövi át a csendet,
varjak üzennek.
Télre álmát elteszi Ősznek anyja.
Nyár varázsát, most csak a szívben őrzi.
Bús virágszál! Szél vele sírva ringat
könnyet a múltnak.
Napsugárral langy-meleg álom ébred.
Édes emlék, jó veled áradozni.
Árny se libben, fénye a szürkületnek
vall a szemekben.
Mért ne látnám? Álmodom újra én is.
Szinte lázban vágyom a sarjadásra.
Zöldbe fordulj, életet adj reménynek,
el sose hagyva!
4 hozzászólás
Szepseges versed csupa zene, harmonia kedves Barni.
Szeretettel gratulalok. Ica
kedves Barni !
Betegségem miatt régen voltam itt, de most már igyekszem olvasgatni.
Lágy zene, dallam, ez jutott eszembe a versedről.
Tetszett !
Köszönöm !
Szeretettel : Zsu
Köszönöm, kerdvers Zsu, hogy olvastad a verset. Szeretettel látlak mindig verseimnél, bár csak nemrég óta publikálok. :)Üdvöm:B:)
Nagyon köszi Ica, hogy olvastad. Örülök, ha tetszett a vers. Szeretem ezt a versformát, bár elég nehéz fajtája az időmértékeseknek…valóban zenél, hiszen Szapphó így fejezte ki érzelmeit lantján szerelmének…talán ezért. Üdvözöllek:B:)