Őszbe zuhant napok

A kertre tárt ablakon a köd bezuhan
és súlyával durván a lelkemre ül.
Az október nekem mindig ugyanolyan –
őszül odakint és őszül itt legbelül.

Már nem melegít a tegnapi napfény,
csak emléke zúzza szét a szívemet.
Bár lennék most a világ másik felén!
A rothadó avar élve eltemet.

Mi szép az őszből, látod, semmivé lesz,
tócsákból néz vissza rám egy hangulat.
A nyár porát is elmossa az eresz,
sáros lábnyom csak az ablakom alatt.

2006. október 29.