Az utcákat rója, vásárol és elad
régiségeket és ócska holmikat,
régen megunt és százszor megvarrt ruhát,
viszi múlt világ haszontalan nyomát.
Itt van öreg az elfeslő életem,
kiválogattam, mi már nem kell nekem,
lassan elindul a lommal teli batár,
emlékeimmel holnap már messze jár.
4 hozzászólás
Szívszomorgató, de tetszik.
Kedves Imre! Köszönöm a hozzászólást! santiago
“lassan elindul a lommal teli batár,
emlékeimmel holnap már messze jár.”
Gyakorta tapasztaltam, hogy aki örökre elment, annak az évtizedek óta összegyűjtött “kincseit”, “emlékeit” egy konténerbe dobták, még csak meg se nézték, hogy valami kis emléket érdemes-e megtartani.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Köszönöm a hozzászólást! Barátsággal. santiago