Tar ligetben a zörgő avarban lépkedek,
csak egy rézszínű levél lebeg fejem fölött.
Olyan bús a szívem, mint most idekint az ősz,
jár fel és alá a nyár és a zord tél között.
Oly törékeny most minden, mint a múló idő,
alig kapok levegőt, szinte már kapkodom.
Fejfán a felleg is rád emlékezve zokog,
fájó lelkem elcsuklik akadó hangomon.
6 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Fájóan remek!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Tetszik. A halál is sok verset, gondolatot kihoz az emberből.. Olyan, mint az ősz…
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Az ősz és a gyász hangulata egyszerre jelenik meg a versedben.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Igen, valóban így van.
Köszönöm szépen kedves szavaid!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa