de csakis a néma csend mesél,
furcsa árnyak hajolnak fölém,
mit szeretnék, mit keresek én?
Hallgatnám a tücskök hangjait,
de választ már tőlük sem kapok,
hogyan éled mindennapjaid,
lelkedtől messzi távol vagyok?
Érdeklődnék a csillagoktól,
melyek az égboltot színezik,
feledted-e az illatomtól
édesen mámoros ízeim?
Fordulhatok bárhová mégis,
most minden olyan távoli lett,
siratja a felhőt az ég is,
csak hullnak az őszi levelek…
10 hozzászólás
Drága Zsu!
Szomorú ez a szép őszi versed. (ne légy szomorú)
Szeretettel: Ica
Drága Ica !
Köszönöm szépen állandó jelenléted és kedves szavaidat.
Ölelésem : Zsu
Gratulálok kicsit szomorkás, gyönyörű versedhez!
Judit
Kedves Judit !
Megtisztelő gratulációdat szeretettel köszönöm 🙂
Zsu
Kedves Susanne! Borongósan szép a versed, mint maga az ősz! Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi !
Örülök, hogy nálam jártál és elnyerte tetszésedet versem.
Köszönettel és szeretettel:Zsu
Szia Zsu! Nagyon szép verset írtál újra, nagyon tetszett!!! Üdvözlettel: én
Szia Laci !
Örülök, hogy itt jártál újra és kedves szavaidnak is 🙂
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
Őszies, de szép vers.Régen olvastam tőled.
Szeretettel: Ági
Szia Ági !
Pedig írogatok, csak kevesebbet, mint régen.
Köszönöm látogatásod és kedves szavaid.
Szeretettel: Zsu