Az őszi nap lágyan simogatja a kertünk pázsitját
és sárga levélbrokáttal takarja be a kertet magát.
Egyelőre a nap még erős melegét szórja a tájra,
de már a hajnal csípős hűvössel virrad az új napra.
Aztán a köd lassan felszáll, a hűvösség múlik
és a levegő a naptól lassan felmelegszik.
Nem hiába! Most már eljött a szépősz, itt a szüret!
Egyik bájos szépsége a mindankori ősznek!
4 hozzászólás
Rövid versben szépen megfogalmazott ősz-búcsúztatót írtál.
Jó volt olvasni.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Boldog vagyok, hogy örömöt okozhattam!
Köszönettel:
Szerintem lapos,köznyelvű fogalmazvány.Talán…tájkép?
Így van. Jól írtad, tájkép a versem.