Már hűs az est,
borzong a test,
a forró nyár után most itt időz
az ősz.
Ma langy a nap,
s ha égre kap,
jól fölmelegszik délutánra még
a lég.
Fenn leng a lomb,
s mint egy doromb,
közötte járva halk hangon zenél
a szél.
A fűruha
még zöld, puha,
s a hőn és vízen túl a fő igény:
a fény.
Erdő ölén,
a fák tövén
a járt ösvényen nesztelen halad
a vad.
Ott lenn a part
üres, kihalt,
ily bánatosnak ritkán látható
a tó.
Szüret pedig
most érkezik,
és puttonyoknak várja víg sorát
a kád.
Ha csűr tele,
a tél szele
nem rémiszt senkit, és nyomot se hagy
a fagy.
Most este van,
én egymagam,
de vigasztal, hogy fél év, s újra vár
a nyár.
Már hűs az est,
borzong a test,
s mert jő a tél, már nemsoká időz
az ősz…
2 hozzászólás
Dallamos, különleges megoldású versedet jóérzéssel és várakozással olvastam. Nem csalódtam. 🙂 Szeretettel. Éva
Kértem, rendezzék középre, úgy jobban mutat. Nem tették… Talán nem is tudják…
Örülök, hogy tetszett! Már régen írtam egy hasonló formájú verset, annak Tél a tanyán volt a címe. Kedvelem ezt a formát, szerintem lesz még ilyen próbálkozásom tavasszal is.
Éva, köszönöm, hogy olvastál, méltattál, jó érzés, hogy nem csalódtál… 🙂
Szeretettel: Dávid