Ló-vonta múltunk már sárba rekedt rég:
Nem sírnak az útszéli rögmadarak
De várnak a fák, ha arra megyek még,
-Bár életünk akkor itt abba maradt.
Apám keze tán még földre tapadna,
S a húrtalan hangszeren szólna zene,
Sár-haddal szemben is talpon maradna,
-De fedve az arca, s már csukva szeme.
Hallgatag földeken kopnak az évek:
Térdig a múltban elfogynak az érvek,
S a fájdalom bennem is társra talál.
Múlt-temetőben már csőszök sem élnek:
-Nézem a lombtalan bús jegenyéket,
S a vásott határra az ősz licitál…
11 hozzászólás
Nagyon szépek a verseid. Ez különösen megkapott, mert mostanában emlékeztem én is apámra. Szomorú-szép ez a vers.
Üdv: Colhicum
Ennyit tehetünk: emlékezünk, hol így, hol másképp… Nagyon köszönöm az értékelésed! Üdv. Balint
Gyönyörű szonett. Gratulálok!
Kedves Bálint!
Gratulálni szeretnék a versedhez, annyira csendesen megkapó, hogy észre sem veszem, s máris veled érzek, nagyon szép!
Üdv! Hanga
Kedves Hanga, kedves Netelka!
Nagyon köszönöm mindkettőtök figyelmét. Üdv. Balint
Ez a vers annyira jó, hogy nem találtam megfelelő jelzőket. Talán ez a kicsit elcsépelt szó az egyetlen, ami át tudja fogni: Jó.
Kedves Levente! Ez a vélemény annyira jó, hogy nem tudok mást mondani: KÖSZÖNÖM Neked! Üdv. Balint
Kedves Bálint szomorúan szép versedhez gratulálok. Festesz a szavakkal. Gyönyörű képek.
Kedves Györgyi! Csonkig ég a…szomorúság, azután görgetjük tovább a kereket.
Köszönöm a soraidat. Üdv. Balint
Szia Bálint!
Nagyon szép a vers amit írtál. Egyszer azt hallottam, hogy az ember akkor válik igazán gyerekből felnőtté, amikor az apja meghal… ezt jutatta a versed eszembe.
Szívből gratulálok: Gyömbér
Bárki is mondta, bölcs ember volt! Köszönöm az érdeklődést. Üdv. Balint