Még bágyadt lepkék kergetőznek,
De elköszönt már a nyárutó.
A szívek lassan összetörnek,
Avarban zörög sok elfeledt dió.
Présház előtti padon öregember,
Nem kell félnie már a semmitől.
Az öreg fa belül elkorhadt,
Pici szellő jön, akkor meghal majd, kidől.
Borostás arcokat szántja az Idő,
Semmi megállás, semmi pihenő,
Csak múló pillanat.
Szemhéja alól látja a lepkéket, őket,
Játsszanak, boldogok, ahogy kergetőznek,
Jó, hogy ez így lett, és így maradt.
6 hozzászólás
Kedves Túlparti!
Jó ez a vers bár a bágyadt kergetőző lepkékről megint egy vicc jutott eszembe.
Pontosabban elképzeltem a bágyadt és kába lepkéket ezen röhögtem.Bocsánat.
.Én elolvastam és álmos lettem tőle.
Még lehet el fogom olvasni vagy éjfélkor, hogy aludjak egy jót.Tetszett.
Ági
Szia Kedves Ági!
Szerintem igazad lehet!
De legalább megnevettethettelek!
És jó alvást, olvasd el sokszor! 🙂
túlparti
Tisztelt túlparti!
Érdekes vers.
Az első strófa után egy más tartalom tárul fel.
De lehet csak az én értelmezésemben.
Olyan mélabús, és elfogadó vers ez.
Ünnep a szívnek minden pillanat…
Mondom, csak én szemlélem így😊
Tisztelettel & szeretettel: Alkonyi
Tisztelt Alkonyi!
Megtisztelt azzal, hogy olvasott!
szeretettel, tisztelettel: túlparti
Szia túlparti!
Tetszett a versben, ahogy egymásba játszanak a természeti képek /a nyár elmúlása/ és az öregséget kifejező motívumok. Ráadásul, ami a természetben lejátszódik /bágyadt lepkék – boldogok/, az örökösen ismétlődik, végtelen és öntudatlan, míg az öregember elmúlása véges és számára nagyon is tudatos /szemhéja alól látja… jó, hogy ez így lett…/. Ha szonettnek szántad, kicsit fésületlen, de ez nem baj.
Üdv: Kati
Szia!
Köszönöm, hogy olvastál. És tapintatos kritikád is köszönöm. Mindig hallgatok azokra, akiket nagyra tartok. (Másokra sohasem.) Ok, zsoké, nem tudok szonettet írni, próbálkozásaim hónuk alá tett mankóval se működnének. Csak nevetek ezen. Maradok inkább Micimackóval, meg Húsvéti locsolós verseknél. Meg, Új évi –szokás szerint – rutinos jókívánságaimnál. Jut eszembe, történeteimnél. Asszem’ az a gond, hogy kopaszodok.
tisztelettel: túlparti