Így vagy úgy, de soha nem feledem…
Messzire jár, pedig az a szél már,
Ami jött és ment, s mint múlik a nyár
Elvitte azt az időt, mely bennem annyira eleven.
Az eső szakadt, de mi mulattunk.
Jött a gitár a kezembe, habár
Nehezen szóltak a húrjai már,
Hiszen alkoholtól mámorosan rum után kutattunk.
Ruháinkat messzire, egymást a medencébe vetettük,
S az a sok szép lány, kinek édes a csókja
Megkoronázta a vágyaimat.
Ekkor jött, az isteni fény, hogy egymást mennyire szeretjük.
Eme pár képet szívem óvja és óvja
Megszelídítve a napjaimat.
1 hozzászólás
A kedvenc osztálykirándulásom. Tényleg felejthetetlen. A rum nagyon finom volt:D
Nagyon hangulatosan leírtad, tetszik, bennem is felidézi a szépségeit.
Üdv