Merre szállnak a felhők összel?
Talán a boldog ifjúkor száll el?
De nem. Oly messze még a tél.
Hűsen fújdogál a friss szél.
Tegnap még nyár volt teljesen,
Ma már a felhőket lesem,
S a tavasz szele fúj most nekem,
Hisz' álmom egy hajó a tengeren.
Görög tavernák csöndje hív,
Halk zümmögése útnak indít,
Egy távoli hangszer húrja szól,
Táncba hív, s elringat olykor.
A szél megáll, nem fúj tovább,
Narancsillat kering alább,
Az égről eltűnő fellegek,
Igazi, szép nyarat ígérnek
2 hozzászólás
Kedves Zitacity!
Valóban, mindig hiányzik valami. Jó áhítozni. Mondjuk a nyár után. De addig is tenni kell a dolgunk. Ősztől-tavaszig s tovább…
Kellemes vers.
A.
Korabeli versed rímjei kellemesen csengenek. Ha nem is írsz mostanában verseket, ez jól sikerült, s nagy előny, hogy a hagyományos formát követed a verselésnél.
Szeretettel köszöntlek körünkben, kívánom, hogy érezd magad jól e társaságban!
Szeretettel: Kata