Üss egy hangos akkordot
Törjön ki kezedből dalod
Szakítsd szét a feketét
Fújd el, ami hófehér,
Fulladjanak a billentyűk
Ösztönöd óceánjába,
Legyél akár keserű
Ha attól megszületsz
Legyél akár méz-ízű
Ha attól újjáéledsz,
Csak engedd szabadjára
Egy pillanatra azt,
Kit egy barlang mélyén
Börtönben tartasz.
Ösztön és Zongora
By Hayal
4 hozzászólás
Hű, hát ez nagyon. Gyönyörű. Le vagyok nyűgözve. Gratulálok!
üdv: banyamacs
….:):):)nagy düh volt benned,az biztos:):):)….jól kihoztad a versben..és szépen bontakozik ki a végén!!!!!!!!!!!!!!:):):)….szépet írtál!!:)..üdv.doratea
:-)köszönöm a véleményeteket, nagyon örültem nekik!nem hiába mondják, hogy olyan írásnak lesz ereje, amiben arról írsz, amit át is élsz:-)
Hatásodra plasztikus képeket látok.Grt.Z.