Felporszívózzák a lányok a tengerpartot
A munka kiissza a lelküket
S helyükre kerülnek a kavicsok
Amiket az idő, vagy egy gyár faragott
A Nap már csak pislákol a tengerre
És lengyelül fütyül a szél
A hangzavar nem szűnik meg
De senki nem beszél
Szétfolyik az idő a fejemben
Itt így végzi minden perc
Aztán lemossuk az eget közösen
Nem szabad lenézni a létrákról
A madarak mellettünk vonulnak
Délre fújja őket az őszi szél
Itt hagynak télre bennünket
Fagyjanak csak meg az emberek
Szép kék szemű lányok
Mossák a gazdagok lelkét
Kik magasan, a fotelokban szivaroznak
Mint megannyi gyárkémény.
Fekszenek mellettük háromfejű kutyáik
És oldalukon lóg a ládáik kulcsa
A ládákban ezüst és arany van,
Kezükben centek borravalóra
Halott állatok bőrében járnak-kelnek
Éjjel élnek és délben fölkelnek
Hogy megigyák távoli országok kávéját
Megegyék a munkások narancsát
S nevetnek és kedvesek mind
Hiszen ők is csak emberek
S sajnálkoznak rajta nagyon
Hogy mást is embernek szültek