Ott ahol felnőttem
iskolába jártam,
szenvedtem esténként
a hideg szobában.
Kemencénk az volt, de
fűteni való nem,
ott boldogabb voltam,
mint itt idegenben.
A lefekvés előtt
hasam az még korgott,
mécsesnél írtam, a
házi feladatot.
Ünnepnap égett, a
petróleumlámpa,
hétköznap csak mécses
kin a kis konyhába.
Ma itt teli hassal
mehetek az ágyba,
csak egyet csavarok
és elalszik a lámpa.
Mégis éhes vagyok
a lelkem éhezik,
emberi szeretet
itt már nem létezik.
Csak a pénz a minden
ember az rabszolga,
akinek pénze van,
parancs az ő dolga.
Ma már ez nem élet
te itt csak létezel,
sűrűn pofont kapsz, ha
valamit kérdezel.
Egy jóllakott testben
egy éhező lélek,
pedig otthon sokan
fordítva szeretnék ezt.
Nincs jogom jajgatni
itt vár egy puha ágy
boldogan élnék, ha
nem lenne a honvágy.
7 hozzászólás
Kedves Tóni!
Remek vers, bár szomorúságot tükröz.
Eszembe jutott, mikor katona voltam, és háromszáz kilométerre voltam a családomtól, akkor éreztem egy kis honvágyat, de ez nem hasonlítható a tiedhez.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Ez a vers egy megelégedettlen gondolat pillanatnyi ötlete volt, amiben azt akartam leírni, milyen elégedettlen is tud lenni néha egy ember. Akkor, otthon, abban a szegénységben sem voltam megelégedett, többször voltam éhes mint jóllakott, nem volt semmim, télen fagyoskodtam, úgy otthon is mint kinn az utcán, (mert még nagykabátom sem volt, az első nagykabátot 12 éves koromban kaptam), most sokszor nem azért eszem mert éhes vagyok, hanem csak azért mert eljött az ideje, nem fagyoskodom, se kinn, se benn, igaz, nem vagyok most sem gazdag, de élhetek egy emberhez méltó életet, és mégis néha elfog az a cudar múlt, tudva, hogy ma otthon msokkal rosszabb volna mint itt. ..és mégis…újra és újra…( én sem vagyok jobb a Daákné vásznánál…
Köszönöm, hoghy olvastál és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Gyönyörű a versed, sok-sok keserűség árad a sorokból.
A honvágy… sajnos magam is ismerem, akár többszörösen. Ahogy múlnak az évek, úgy nézünk mind gyakrabban vissza a múltba… Nekem leginkább a kis tanya után van honvágyam, ahol felnőttem. Bizonyára Te is tudod, hogy Ott is pofoz az élet, talán mindegy is, hogy hol vagyunk. Szeretettel olvastam soraid.
Ida
Kedves Ida!
Tudod, én itt sokat vitatkozom az itteni ismerőseimmel, az akkori mindennapi életünkről. Nagyon sok fiatal ma az az életmódot nosztalgigusnak találja, érdekesnek, vissza térni a régi természet karjaiba. Igen ám, de csak akkor ha most egy két hétre szabadságra oda megy, de ha egész életében úgy kellene élni, akkor az ő nosztalgia érzése is másé változna.
Persze, minket nagyon csal a mólt, mert ma már azt is szépnek találjuk, amiket akkor mindennap átkoztunk, mint ahogy Harcsának is írtam.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az érzések szépek, ha tényleg ilyenek voltak a körülmények, akkor részvétem, ám a vers kivitelezése, a képek, olykor a rímek sem nyerték el a tetszésemet.
Nem rossz indulatból írtam, egyszerűen a vers elolvasásakor úgy éreztem, meg kellett osztanom ezt a gondolatomat veled.
üdvözlettel: bandrás
Kedves bandrás:
Az első mondatod azt bizonyítja, hogy nem ismersz. Több száz versem van fenn az oldalon, és ha csak párat is olvastál volna, akkor nem kételkednél az őszinteségemben. Én az írásaimmal nem részvétet akarok, hanem megértést. Ami a rímeket illeti, egy írás értelmét fontosabbnak tartom, mint a sok helyen használt kínrímeket. Különben én nem azért írok mert szeretnék valaki lenni, én az én 71 évemmel már vagyok valaki, és azzal, aki, és ami vagyok meg vagyok elégedve, és semmi ambícióim sincs hírnévre, ezek szerint a pontozás sem érdekel.
Én sem rossz indulatból írom ezt, csak megértésképpen.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv. Tóni
Nekem nagyon tetszett. Elgondolkodtató, hogy milyen nehéz is tud lenni egy emberi élet. De az a jó, ha feltudjuk a nehézségeket dolgozni és tudunk boldogan élni.