Lélekomló paradoxon,
túlvilági bomló plafon,
zavarodott kurtizánok
copfja mögött, táncot járok.
Ökörnyálas holnapokon,
tivornyázik a homlokom
ránca között, gondolatom.
Egységbe zárt porondokon,
szólamokban szomorkodom.
Lélekomló paradoxon,
túlvilági bomló plafon,
zavarodott kurtizánok
copfja mögött, táncot járok.
Ökörnyálas holnapokon,
tivornyázik a homlokom
ránca között, gondolatom.
Egységbe zárt porondokon,
szólamokban szomorkodom.
2 hozzászólás
Szia Editke!
Jól leírtad a már-már megfogalmazhatatlant.
Hogy elmék vagyunk, s gyakran gondolataink játékszere.
Ölellek szeretettel:
Ildikó
Ildikó, igen ez van.. Köszönöm! 💖💖😘 Edit