Napszőnyegen jár nyomtalan,
haját hajnal harmatában
mosollyal füröszti.
Zsenge keblében bizalom,
hamvas karjában erő.
Megszületett,
s még nem fáradt el élni.
Ha megáll a rétközépen sudáran,
semmit sem büszkélkedve,
szégyenkezik csak
minden körötte.
Élő a sok haldokló között;
a zivatart is pőrén állja
hisz' a félelmet nem is érti.
Semmije sincs, épp ezért
neki megvan mindene.
Meztelen, s ékesebb
nála mégsem létezik.
8 hozzászólás
Kedves black eagle!
Eredeti, tényszerű, és melegen megkapó összefoglalója a versed mindannak, amit a "valódi" parasztlányokról gondolunk. Úgy látszik, mások is így látják, hogy egy igazi nő legszebb királynői ruhája a meztelenség, bocsánat, ha esetleg nem pontosan idéztem volna.
Elismeréssel, és barátsággal: pusztai
Kedves Laca!
Láttam magam előtt minden sorát versednek!
Köszönöm az élményt! Igazán jól leírtad!
Szeretettel: gleam
Szia Laca! Jó kép, mintha festetted volna! Üdv: én
Kedves Pusztai, Gleam és Bödön!
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmeteket, örömmel láttalak benneteket.
Laca 🙂
Egyedi, láttató, kitűnő versedet szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm. Én is minden szépet és jót kívánok.
Laca 🙂⚘
Kedves´Laca!
Tetszett nagyon!
Olyan szépen kihangsúlyoztad az igazi értékeket,
Elismerésem!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Nagyon szépen köszönöm, örömmel láttalak.
Laca 🙂