Ki vagy Te idegen,
ki a szívemet
fogva tartod hidegen?
Kinek láttalak
a tündöklő fényben,
s ki vagy Te valójában,
e mindenségben?
Honnan az erőd,
mi törli a létezőt?
Haldokló álmomra
honnan vesz szemfedőt?
Fagyosan didergő,
remegő kezek,
megdermednek,
ha hozzád érnek.
A felismerés megrázó
élménye,
pislákol az elhaló
reménybe.
Nem gyújt ott már tüzet
senki emberfia,
a parázsból hamu lett,
egy láb széttiporta.
S ekkor szívem fölött
a yin yang amulett,
középen szétrepedt.
A füstölgő porhalmazon
kábultan állva
még egyszer
utoljára
megkérdezem:
Mondd meg nékem!
Ki vagy Te idegen
ki a lelkemet
is porrá törted ridegen?
S e képtelen érzésbe
arctalanul, arcátlanul
gonoszként vittél be.
14 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép vers, titokzatos, szomorú.
Szeretettel: Rozália
Igen, ez is szomorú és valóban van benne titokzatosság. Vajon ki az az idegen? 🙂
Vajon ki?
Szomorú versed
Nagyon átéreztem,
Csak egyet nem értek,
Mond meg azt nékem:
Ha neked idegen,
Hogy nem hagyott hidegen?
Na meg azt…:
Parazsat széttiporni, miért hagytad?
Köszönöm hogy itt jártatok, s titokzatos versemen elgondolkodtatok:)
Szia!
Rám különösen erős hatással volt versed azon része, ahol a jó és a rossz jelképét ketté töröd, ezáltal mintegy megmutatva őket nekünk is, és hogy mi a különbség közöttük. Végig megdöbbentő, egymásnak feszülő szavakat, képeket használsz. Nagyon lekötött az olvasása. Köszönöm.
Köszönöm szépen artur!:) S mindenkinek aki itt járt:)
Ajjaj! Ha a jin-jang amulett kettétörik, az nem sok jót jelent. Szépen átjött a fájdalom és a reménytelenség a versből. De tényleg! Ki az az idegen? 🙂
Üdv!
Davey
Kedves Mindenki!
Fehér és fekete, Jó és rossz, negatív és pozitív, Nő és férfi, víz és tűz, hegyek és folyók, boldogság és fájdalom, betegség és egészség…egyik kiegészíti a másikat, összetartoznak, s nem ellentétek …. s egyensúlyuk fenntartására van szükség, s így alkotnak egységet. Megvilágítja a bennünk rejlő kettősséget…s e kapcsolat mindig folytonos és változó, s így lesz egy egész, mégha néha fájó is – ebben a folytonosságban élünk. s valamelyik fázisában vagyunk, egyszer itt, egyszer ott.
Hát bizony, ha az őselemek egymásra hatásának jelképe ketté törik, akkor nagy baj van. Valaminek a folytonossága megszünt visszafordíthatatlanul (?)…hát a Tao nekem azt súgja kell a fájdalom is, a csalódás is, hogy értékeld a boldogságot, tehát csak pillanatnyi a szétválás, ezért írtam, hogy "szétrepedt", mely idővel újra összeforr. Ez az elmélet is egy csoda..lehet benne hinni is és nem is…mindenkire rá van bízva:)
Köszönöm szépen, hogy olvastok:)
Szia!
Látom, hogy már előttem szóltak páran, de azért még egy két dolgot hozzátennék, amit én éreztem a versből.
Egyrészt rögtön a cím: Parázsból (h)amulett… ez egy borzasztóan ötletes cím! Nekem már itt sejtelmes volt a vers, és éreztem, hogy el kell olvasnom. Valóban a vers az ellentétekre hegyeződik ki és bár talán az összkép kicsit szomorú, de van mögötte azért boldogság is.. szóval nekem a vers mondanivalója is kettős értelmezést nyert – hangulattól függően így is, úgy is lehet értelmezni!
Szerintem érett, érzelmekkel teli gondolatok megfogalmazása szép köntösbe öltve. Én így foglalnám össze a versed! 🙂
Örülök, hogy olvastalak!
Gyémánt
Nagyon szépen köszönöm Gyémánt!:)
Nagyon tetszik a vers, tényleg átjön rajta sok minden, mondjuk a verseid, mind nagyon átélhetők, de ez különösen tetszik!
Köszi Daisy! Örülök, hogy olvasol!:)
Az az idegen, nem maga a szerelem? az is lehetne…a cím engem is megfogott, a versben suttogó titok pedig igazi pluszt ad ennek a költeménynek. Ja és a párhuzamok, a folytonosság is nagyon tetszett (pl.:fogva tartod hidegen, porrá törted ridegen) Gratula:)
Üdv: Áfonya
Köszi Áfonya, kedves vagy!:)