Azt mondom: igazságtalan, torz az élet.
Azt mondod: dehogy, az ember az.
Mindenkiben nem lakhat egyazon lélek.
Keserűn mosolygok: mily’ igaz.
Azt mondom: a sors nem egyformán ítél.
Azt mondod: okos, bölcs rendező.
Kire örök nyár süt, jöhet arra tél,
s egyként hideg minden temető.
Azt mondom: ne hagyd, hogy vén és csúf legyek!
Azt mondod: korunk adat csupán.
Nézd, milyen szépek a mély ráncú hegyek.
Koronák az idő homlokán.
2006. augusztus 13.
8 hozzászólás
idézőjelekkel lehetne segíteni még mert képzavar keletkezik pl az első versszaknál
amúgysem értem hogy kapcsolódhat a hasonlóság az igazságtalansághoz, bár nagyon erőltetetten bele lehet magyarázni, de nem szükséges.
a harmadik versszakot nem tudom hozzáfűzni az első kettőhöz
de ne segíts ki és ne magyarázd meg
tetszik az elgondolás
Oké, nem is hiszem, hogy nagyon magyarázni kéne 🙂 Kösz 🙂
Nekem tetszik a párbeszéd jelleg, tanító, útmutató, kedves.
Köszönöm, druszám 🙂
Ecloga fíling!Nekem bejött!Gratula!
Örülök, hogy tetszett, kedves Florilla!
nagyon szép, letisztult gondolatok,de a ,,kire örök ny?r..” sort szabhattad volna eredetibbre.jó volt rátalálni erre a versre:)
Köszönöm, CsakCsak 🙂