Ma merre vagytok angyalok?
A lelkemet rideg fagyok
melengetik, de hát minek,
ha reggel úgyis eltemet
a roppanó magány köde,
takarja két szemem, node
sebaj, hisz álom ez csupán,
a létezés repedt falán.
Ma merre vagytok ördögök?
Ha túlvilágra költözök,
fogadni kéne, hogyha tán
pokolra térve, jobbadán
eladva lelkemet, komor
világotokra oly botor
valóm leszállni kész, noha
egekbe volna otthona.