Most tényleg én vagyok csak
és a lehunyt szemű semmi
álomra hajtotta amúgy is csontos fejét a fény
fakón üldögélek Szekszárd
peremén
cigarettám ég magányos
pontként a sötétben
hazudik mind
ki azt súgja szerelme végtelen
a haldokló az igazát védi
a bolond
ez maradt neki
hát félti
de csak a holtak szava szent
utóvégre az utóíz is csak
epilógus
szívem őrzi mit már agyam tud
hamis kártyás csillagok
nézd a Göncöl
ez a bevásárlókocsi
veszte elől a mennybe fut
nem tudom mi a cél
az akarat hát nem acél
csak cserfes
pornószínésznő
a cél enyém vagy tiéd?
úgyis mindegy
az akarat közös
én pedig az égen a
lehullt múltú üstökös
visítanék de
lenyelted a hangom
1 hozzászólás
Ez egy nagyon jól sikerült vers!
Bár a címet nem értem…
…” tennap ” (a múlt idő jele a két n’ ? – tennap’ az már a múlt ! )
Hajrá Szekszárd!