Kibetonozott patak
habjai rideg teknőben bolyonganak.
Fényei már nem csillannak,
foglyai azok a betonoldalaknak.
A természet csendben marad.
Nincs már itt egyetlen béka, sem egyetlen egy hal.
Nem csendül már itt víg madárdal!
A természet csak egyet tehet, szép csendesen kihal.
A parti fűzfa a holt patakkal együtt viseli közös, nagy bánatát
és a halott patakkal együtt adja át a természetnek nagy fájdalmát!
A búval terhelt, lassú fodrokon a bánatos szél csak csendben kódorog,
majd lassan-lassan tovább menve innen végképpen eloldalog.
Pecás