Nézd, pattan a rügy a cseresznyefán!
Nem jő fagy? Nem jő dér? Vajon nincs korán?
Ébredj kedves nyír, bimbót bonts barka,
duzzadj új tavasz és szép forgataga.
Nézd, elköszön a tél, most paroláz,
illatozz rét, a méheket zabolázd!
Fakadj forrás, csobogj csodás patak,
járjanak hozzád inni a rőt vadak!
Nézd, pattan a rügy, s tavasz dala zeng,
kedves rigó dala ékesszólón cseng!
Egy vagyok veled szépséges erdő,
megóvlak téged, ne légy sebezhető!
2 hozzászólás
Szia Zsuzsa! 🙂
Picit megdorgállak most. 🙂
Tudod, hogy nagyon szeretem a természettel kapcsolatos verseidet, de úgy gondolom, hogy jobban át kellene gondolnod őket.
Értem ezt arra, hogy az utóbbiakat figyelemmel kísérve azt tapasztaltam, hogy nem a minőség határozza meg őket, hanem inkább a mennyiség.
Mivel látom a fejlődésed, az a javaslatom, hogy gondold át az utóbbi írásaidat, merülj mélyebbre bennük, mert szerintem képes vagy arra, hogy megtaláld soraidban azt a pluszt, ami még nincs meg bennük.
Azért mondtam el, mert hiszek abban, hogy megérted azt a sugallatot, ami a rejtett tartalékaidra vonatkozik.
Jól tudom, hogy nem mindig vagyunk képesek átadni önmagunkat, de azért szóltam itt, hogy gondolkodásra késztesselek. Szerintem van ennek értelme. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Köszönöm szépen az építő kritikádat. Át fogom gondolni őket! :)))) Szép estét! 🙂