Reszket a hold, csillagok zokognak éjben,
Sír a szó, képek idő kerekén tovaperegnek.
Fodrozó víz tükrére sirály száll,
Bénít a vágy, fekete felhők gyűlnek az égen,
Forrong a világ, pusztul jelen, tépett a vitorlám.
Szeress!
Mély hullámot vet, félelmetes tenger,
Távolban korbácsok hangja sikolt az éjben,
Félek, add a kezed!
Álmodnék szépet, egy igaz, új jövőről,
Boldogságról, – az életről!
Felhők közé kiáltok érted,
Kín szövi át napjaim, még mindig remélek!
Fogd a kezem, ne engedd el, mutasd utam!
Mondd, mit kell tennem?
Hit, remény, szeretet egyetlen kincsem!
Alkonyodik, lassan fények gyúlnak az égen,
EMBER!
Szeretet sugarát szívedben még érzed?
Vagy csak kéjek gyönyörkertjét,
Mammon pénz istenét?
5 hozzászólás
Tetszik a versed Kedves Klára.
Gratulálok. Wolf.
A pémz istene könnyen elcsábítja az embert, de a szívek mélyén talán még meglapul a szeretet.
Szeretettel: Rozália
A pémz istene könnyen elcsábítja az embert, de a szívek mélyén talán még meglapul a szeretet.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm látogatásodat, kedves Wolf!:)))
Kedves Rozália, ha még egy csepp szeretet van, akkor még reménykedhetünk, hogy jobbra fordul ez az elanyagiasodott világ! Köszönöm, hogy velem bizakodsz :)))