A percegő idő
Kelepce, mely hálót sző
Inged vizes, szíved üres
Léted értelme épp hímezhető
Adott a vászon
Életed terül el, kezed levegőt markol el
Tű és cérna, misebort inna
Csak tudná mi a hitének célja
Jöhet a kötőtű
Fonal libben, sima, egy fordított
Előkerül egy baba, rongyos
Hatalma?, lehet, hogy rangos
Most beledöfjem?
Kezem méláz, bűn száll
Érzem itt a határ, átlépjem?
Vagy az idő inkább meglepjen?
Itt van az eredmény
Sálat szőttem Neked Én
Inged már száraz, szíved meg teli
Léted boldogsága meg tengeri
A percegő idő
Eredmény
Hálóból sálat szövök
Az ing szárad, szíved már örök
A léted szívednek nyárja, mit épp most kötöttem más nyakába
Nem szúrtam a kötőtűt a babába…
7 hozzászólás
Most már lassan lezdek unalmas lenni, mert mindig ugyanazt írom: Ismét jó, ismét szép, ismét dinipapás (bár ez külsőre nem annyira) 🙂
Ez most új stilus…de remek lett, azért kicsit dinipapás is:)
Érdekes téma, s a szó, hogy percegő, tetszik…sokat sejtető….a perc ahogy megy, vagy ahogy hangzik, ahogy megy… a percegés nekem hangot is jelent…elgondolkodtattál most!:)
Grat dinip.!:)
Az utolsó sornak nagyon örülök.. Mert, ha megteszed, sátáni rituálét végzel. Jó vers, örülök, hogy olvashattam:)
Szia!
Annyira tetszik a versed, hogy többször is elolvastam.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Annyira tetszik a versed, hogy többször is elolvastam.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Hát az a baba…,
Lehet, hogy már csak a kötőtű segített volna rajta?
Szép, ahogy leírtad!
Ó, ez annyira szép!:)