permete omlik a tájra
reszket a harmat a fűben,
az illata mennyei pára.
Fátyolos fájdalom szálldos,
játszik a fényes örömmel
összeborulnak az égen
s hálnak a szürke közönnyel.
Ott ülök ágyukon én is,
látom a holnapi tájat:
könnyű szivárvány permet
szórta be éjjel az ágyat.
15 hozzászólás
Dallamos képek a természetről. Jól sikerült!
Elég Bóbitás!
Nagyon szépre sikerült vers. Igazi felfrissülés volt olvasni… szinte érezni a hűvös permetet… Gratulálok hozzá: A.
Kuvikkal egyetértésben, nekem is a Bóbita ugrott be róla, de biztosan a mesteri dallama miatt:-)
Hanga
Csodás! Látom, nagyon belelendültél az időmértékes verselésbe. 🙂 Irígylem a tehetséged. Üdv, Poppy
A középső versszak a legjobb.
Köszönöm, igen a Bóbita hexameterformája nagyon fülembe mászott, de képzeljétek, már disztichonokat is írok 🙂 Fel is teszem..
Örülök hogy tetszik!
jól bánsz a képekkel és a szavakkal…a második és a harmadik versszak maga a tökéletesség….
köszönöm az élményt!!!!!
medve
Szia!
Kellemes, dallamos, könnyed…. szép képekkel…
Grat. Gy.
Egyszerűen varázslatos.
Érdekes kontrasztot ad, ahogy ebből a játszi könnyedségből fájdalom csilingel nem öröm.
nagyon szép.
Álomszép versben "fátyolos fájdalom"…
Üdv.: Á.E.
De jó volt olvasni! :)…..( és énekelni a Bóbita dallamára. )
Szép!
Krampi
Három versszak, mégis háromszor is elolvastam, de volt értelme…
Érdekes és jól felépített gondolatok, kicsit össszezavarodtam, de csak annyit még, igazán elgondolkodtató..
Jó a cím, és finoman érzékeny a visszacsatolás a vers végén..
Grati. d.p.
Ez még mindig csodás, dallamos-ritmusos ringató!
Poppy