Peter Rühmkorf: Auf was nur einmal ist / Arra, ami egyszer van csak

Manchmal fragt man sich: Ist das das Leben?
Manchmal weiß man nicht: Ist dies das Wesen?
Wenn du aufwachst, ist die Klappe zu.
Nichts eratmet, alles angelesen,
siehe, das bist du.

Und du denkst vielleicht: ich gehe unter,
bodenlos und fürchterlich -:
Einer aus dem großen Graupelhaufen,
nur um einen kleinen Flicken bunter,
siehe, das bin ich.

Aber dann, aufeinmalso, beim Schlendern,
lockert sich die Dichtung, bricht die Schale,
fliegen Funken zwischen Hut und Schuh:
Dieser ganz bestimmte Schlenker aus der Richtung,
dieser Stich ins Unnormale,
was nur einmal ist und auch nicht umzuändern:
siehe, das bist du.

Néha megkérded: Ez lenne az élet?
Néha nem érted: Ez lenne a lényeg?
Ha felébredsz, a szádat nem tátod.
Nem megélted, könyvből böngészted,
ez vagy te, látod.

És talán úgy véled: alámerülök,
gyökértelen, átok -:
Hódara-kupac apró szemcséje,
fakó foltozás, amivel elütök,
ez vagyok én, látod.

De aztán, csak úgy, baktatva céltalan,
kilazul a tömítés, feltörik a héj,
kalap s cipő közt a szikra áthúz:
Kipenderít jól megszokott irányból,
Nem normális lökés, ami ér,
egyszer van csak, s módosíthatatlan:
ez vagy te, látod.

(fordította: Tauber Ferenc)