szelíd esti dörmögések
reszketve fel-felugró lámpafények
üveg mögé zárt petróleum illatok
falakra festett táncoló alakok
megfakult réz-sárga színű
karcsú testen
meg-meg lódul a fény
és néha sercen
gyermekkori petróleum lámpa
benne szenes végű kanóc
látszott a sárga-vörös lángon
ha leheletem hozzá hajolt
orrom és szemem őrzi az estéket
furcsa fény és furcsa hangulat
átitatja őket a petróleum
édes-fanyar emléke
mintha most is melegítene
és ha sercent a gyufa
és lángot nevelt a kicsiny fapálcika
rostjaival táplálta a lobbanó tüzet
majd fekete korommá változott
és a halálról üzent
miközben már a kanócra ugrott
ott táncolt a fény
és a szertelen lángot
óvta már az üveg fedél
estek és illatok
gyermekkori melengető emlékek
most úgy érzem
akkor nem csak a lámpa fénye égett
talán lobog még bennem a régi láng
talán a tűz még bennem él
de nem tudom meddig
és hol ami óvja… az üveg fedél
2 hozzászólás
Szép vers, gratulálok!:)
Boldog napokat kívánok!
Szervusz sleepwell!
Valóban régi emlék. Egy ideig petróleummal világítottunk.
Furcsa, de valahogy olyan meleg-emlék maradt… talán a gyermekkor miatt…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu