Unottan állsz a piacon,
belemarkolsz a zsákban lévő emberekbe,
Kihúzol.
Tenyeredben hordozol engem is;
Csak járkálsz tovább,
Vásárolsz húst (emberi csontok közötte),
csodákba mártott almát,
paradicsomban érlelt málnát.
Viszek szemekben borsót, hamvas szilvát.
Te vagy a kofák közt az éjjeli szépség,
Fizeted a csemegéket egy kilónyi lélekkel,
Mikorra bezár a piac, eladnak mindannyiunkat.