„Minden állat alapvető életfeltétele a "háború",
hullahegy, vérözön. Nem hinném,
hogy a földet nagyon meghatná,
hogy ember embert, vagy állatot öl-e éppen,
abban az esetben, ha ő maga is élőlény lenne.
Sőt, így lassan megszabadulna legnagyobb élősködőjétől,
mely finom eledele lehetne a kis kukacoknak,
és dús növényzet feledtetné hibáinkat.”
Válasz
Nem félsz, hogy egyszer megírom.
Az emberiségnek elsírom,
hogy a Föld feléledt, Morgó
is semmivé lett,
mert ez a hatalmas gömbölyű forgó
mutatott egy hatalmas szájívet.
Az ív kinyílt, (vastag száj, felett
öblös, finoman szaglászó orr,
s benne élesre fent fogsor.
A kiéhezett húsevő
az összes settenkedő,
szelídet és vadat
válogatás nélkül sec perc alatt
benyelvelte,
közben a vizet nyelte.
Ahogy ropogtatta a csont darabokat,
a Nap is nyelt jó nagyokat
vidámabbá tette a Holdat,
hogy milyen jó lesz holnap,
mert kicsit tovább kukkolhat,
hisz nem megy munkába senki,
és a nap is tovább fog pihenni,
és minden fa elégedetten bólogat.
De Morgó a Föld torkán fenn akadt,
és újra és újra rágta,
szájában csócsálta,
mint valami finom desszertet,
és boldog volt, hogy erre szert tett,
így ő lehet az utolsó falat,
mi a sok idétlenből még megmaradt,
de Morgó túl édesnek bizonyult,
nyelvével a citrom fa felé nyúlt,
és benyeste az összes citromot,
egy végsőt sóhajtott: de jó volt
De mivel ilyen mohón falt,
belehalt.
2 hozzászólás
Hú, kicsit nehéz első olvasásra. De jó! 🙂
Nekem is többször el kellett olvasnom, mire gúy-ahogy értettem. Nagyon jó vers. Gratulálok: Colhicum