Pilládon

Pilládon merengve függök, árván.
Messze jársz, más világ boldog ölén.
Sosem volt utak porában járván
mint dobban szíved – vajh létezem én?
Vannak ott fák is, felhők az égen,
ágakon alma, kertekben Éden?
S azok a felhők, azok az ágak
föléd hajolva engem is látnak?

Pilládon túlnan, álmok határán,
sosem volt utak porában járván
mint dobban szíved – vajh létezem én?
S azok a felhők, azok az ágak
föléd hajolva engem is látnak?
Messze ott, más világ boldog ölén…

Pilládon olykor megrebben lényed,
s hozzáér lelkem, féltő idegen,
mert rajta sejti a mindenséget.
Áll csak idekinn, vár csak idelenn.
Itt, hol van fánk is, felhőnk az égen,
kosárban alma, csókokban Éden.
S ezek a felhők, ezek az ágak
föléd hajolva engem is látnak.

Pilládon innen földereng fényed,
s mert benned sejtem a mindenséget,
állok idekinn, várlak idelenn.
Itt, hol van fánk is, felhőnk az égen,
kosárban alma, csókokban Éden,
itt őriz lelkem, … féltő idegen