Lennék, mert lenni kell
valaminek: köd –
messzeséget záró.
Lennék eső –
hideg, szemerkélő,
vagy fázós reggelek
kabáttépő szele.
Lennék – bár lennem
nehéz, mint ágnak
a jég – avar ha ég
füstje. Fulladva,
lihegve súgd nevem!
Mondd csendesen:
„viharom légy”.
Lennék felhő – készülő
orkán jele az égen,
majd lennék vihar:
tombolva pusztítanék,
ám kérned elég
és a fákat
csokorba tépem.
Lennék hó – tiszta,
csillogó – ha vakítana,
söpörj el, mintha
sohasem hulltam
volna eléd. Lennék
dér – abszintkék
álmod dermesztője.
Vagy lennék fagy;
az ablakra írt mozdulat
– egy jégvirág csupán –
és minden tél után
talán jön tavasz,
mikor a rügy fakaszt
pár buta kis csodát.
(2005)
8 hozzászólás
“és minden tél után
talán jön tavasz,
mikor a rügy fakaszt
pár buta kis csodát.”
Varázslat!
Másokban biztos benne rekedt a szó!
Nem lepne meg.
🙂
köszönöm…
épp most olvastam el a Te 6-odat…
majd szólok is hozzá, ha hazéértem
nincs mit.
Hagyd.., gyenge.
Lennék, egy olyan olvasod, aki elmondja, ez nélkül a versnélkül, nem tudnám elmondani mennyire tetszett!Nagyon jók a képek , a vers szerkezete, és tetszett.Ha nem olvastam volna el, nem én lennék:)
Szeretettel:Krisztina
Kedves SajnosNem! Nagyszerű ez a vers, főleg a "Vagy lennék fagy;
az ablakra írt mozdulat" sor fogott meg. Fantasztikus! Gratulálok!
Kedves SajnosNem! Ez egy profi vers! Gratulálok! Katalin
Elsöpörtél ismételten… 🙂
Nekem hiányzott még valami, talán a jelen, vagy valami konkrétum a csupa feltételes mód után.
Delory