Hosszan nézem a folyót,
szememmel foglyul ejtem
a felettem keringő sólymot.
Szélesre tárt szárnya súrolja
a folyó selymes fodrát,
amely bőszen zúg tovább.
Megmozdul a reggel csendje.
szétsugároz a fény a kékbe.
A víztükör üvegtestében
csapbába ejtett kő lapul.
A folyó siet, ő marad,
habzó tajték börtönfala.
6 hozzászólás
Nagyon szép versed felidézi Vass Albert mondását "A víz szalad a kő marad" Gratulálok. Éva
Köszönöm kedves Évike, hogy itt jártál!
Örülök a gratulációdnak!
Szeretettel: Ica
A csodás természetünket nagyon jól ismered, drága kishúgom, olyan szép szavakkal állítottad össze eme versedet:
"Szélesre tárt szárnya súrolja
a folyó selymes fodrát,
amely bőszen zúg tovább."
Micsoda szép költői szavak! – mégis érthető tiszta magyarsággal megírva.
Szeretettel olvastam: Kata
Drága Katám!
Mindig örülök, ha a verseknél találkozunk!
Legyen ez így sokáig még!
Szeretettel ölellek: Ica
Drága Ica!
Ez tényleg egy pillanatfelvétel, gyönyörű természeti képekkel, ahogy azt már tőled megszoktuk. Szépséges vers.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Ida, hogy itt jártál nálam és tetszett a versem.
Szeretettel láttalak: Ica