Csak egy kis karó 38

Ismét sokáig kerestem
hó alatt feküdt még szegény,
nem integetett, nem mozdult
's a bögre sem volt a fején.

Elkezdtem kézzel a havat
róla lassan leseperni,
de ő álmosan megszólalt
„Hagyj még egy kicsit pihenni.”

El szerettem volna ott kinn
neki mindent elmesélni,
hogy boldog vagyok azért
hogy tudok vele beszélni.

Ő volt az aki engemet
eddig mindig meghallgatott,
és ott kinn nekem többször is,
jó tanácsokat is adott.

Annyi összeszaporodott
ez az utolsó év alatt,
jó is, rossz is volt benne sok
de több jó mint rossz, itt maradt.

És mi legjobb az egészben
szerethetem az unokám,
és ami még ennél is jobb
örömmel jön mindig hozzám.

Mind ezt ma neked akartam
örömmel ott elmondani,
alig várom a holnapot
's a havat rólad elhordani.

Lapátot viszek magammal
és megszabadulsz a hótól,
bögrét teszek a fejedre
's minden madár neked hódol.

Tehát kis karó, ne felejtsd
holnap viszontlátjuk egymást,
's ha naponta találkozunk
meg is barátkozunk, meglásd.