Múlnak napok, hosszú évek,
s általában mit sem érnek.
Homokórán pergő szemek,
üres, kongó konténerek.
Sokszor ólmosak az esték,
hideg ráz, kék meztelenség.
S hűs áhitat piramisa,
ha feltör egy csöndes ima.
Drágakőként boldog percek,
fénylő öledben hevernek.
Minden eleven pillanat
emlékedben veled marad.
Marad a te lelki kincsed,
angyalszárnyad, fehér inged.
Mikor patyolat a lelked,
fényes szárnyaid emelnek.
Csillagidők örökébe,
pillanatok útján lépsz be.
Tied a perc boldogsága,
ezért jöttél a világra!
Nem veszi el tőled senki,
így érdemes megszületni!
9 hozzászólás
Geghatóan szép sorok!
Gratulálok, Judit
Tetszik a ritmusa!
Szép képekkel "szedted össze" az élet pillanatait. "hűs áhitat piramisa,ha feltör egy csöndes ima" Ez a gondolat különösen szép.
Elnézést, elütöttem!
"Meghatót" akartam írni.
Üdv, Judit
Kedves Alberth:
Versedet olvasva, Seneca egyik idézete jutott at eszembe:
"Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?"
… csak sokan a kicsit nem veszik észre, mert mindig a nagyot lesik…
Üdv Tóni
Kedves Alberth!
Ha jól számolom, öt és félszakaszos versedben a tizenegy mondat mind egy-egy gyöngyszem, amit nemesfémbe lehetne foglalni. Versed ezen túlmenően egy tanulmány mindnyájunk számára, mert mutatja, hogyan kell igazi verset alkotni!
Grtulálok!
Kata
Szép pillanatok, kedves Albert, ahogy ezt megszoktuk Tőled.
Kedves Alberth!
Igen, így érdemes megszületni… a verseidnek is. Téged olvasva, sosem csalódok. Igazán nagyon szép. Szeretettel Rita
Gyönyörű pillanatok!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X