Nem száll már ártatlanul
Sziromra, a sötét szárnyú
Nektárt hajszoló
Fattyú pillangó;
Emléket üldöz-
Képet magáról,
Hogy boldogan bolyongott
Át a rózsaillatú dalokon
S belecsókolt sok
Hajnali ködbe,
Megízlelt bók
Fényessé tette,
S mikor szárnya még lángszínben
Ébredt, s vörösben nyugodott le,
De elmúlt már, hisz
Mára csak koromszín
Lelke keresi azt,
Ki egykoron az
Életet lehelte
Röptébe.
Pillangó-múlás
By Hayal
1 hozzászólás
A pillangónak elmúlt az élte…. a verseidnek nem múlik el.. mert ha nem veszed nagyon a szívedre 🙂 én "örökbecsűnek" vélem!