Az élet mit ér kis pipitér,
tőled kérdem, ki épp virágzol,
én egyszerűséged csodálom,
legyél te, aki választ ígér.
Elgondolkodtam, míg csak néztem,
talán csak ennyi, csupán lenni,
nyílni, majd egyszer elhervadni,
és belenyugodtam egészen.
De mégse, az ember nem virág,
munkára termett, és ésszel jár,
nem csupán csak némán csöndben vár,
cselekvést vár tőle a világ.
5 hozzászólás
Kedves Rita!
“De mégse, az ember nem virág,
munkára termett, és ésszel jár,
nem csupán csak némán csöndben vár,
cselekvést vár tőle a világ.”
Mi az élet értelme? Komoly kérdés. Nagyon szép versben írsz róla.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
“talán csak ennyi, csupán lenni,
nyílni, majd egyszer elhervadni,”
Igazán jó kérdés!Ha csak ennyi lenne,sok mindent
nem lenne érdemes tenni!
Igen az ember:”munkára termett, és ésszel jár,”
Céljai vannak,tervei és társas lény és
“cselekvést vár tőle a világ.”
Gatulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen az olvasást, és a hozzászólást. Most jöttem csak rá , hogy ez a semmitmondó kis versem is mennyire jelképezi azt, hogy mennyire végletes vagyok. Szeretnék csak csendben lenni, aztán rájövök arra, hogy nem tudok, nem tehetem, ember vagyok, nem pedig egy ártatlan kis virág.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Megint itt!
Nagyon jó gondolatok!
“De mégse, az ember nem virág,
munkára termett, és ésszel jár,
nem csupán csak némán csöndben vár,
cselekvést vár tőle a világ.”
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!