Cipelem a terhet, emlékemből piramis.
Rabszolga vagyok a létben, a földön túlon is.
A fáraó int és korbácstól véres a hátam.
Ha meghalok én is, ez marad utánam.
Tömegsírba löknek, mindenem hirtelen elvész,
Mardos a láng, éget a föld, ha a piramis egyszer kész.
Tudom az idő ezt is lerombolja és ez lesz mások otthona.
Nem fog látszani mi állt ott előtte,
Így vész kárba egy élet emléke örökre.