Karcsú nyakad van,
piros kalapban
állsz, mint szent alak,
boltívek alatt.
Szíved izgatott,
mert én itt vagyok.
Sárga lámpafény,
parázsló remény.
Orcád elfedve,
nézz a szemembe,
lelkemben zene,
oldódj fel benne!
Köpenyed felett
esti szél lebeg,
alatta puha,
könnyű, zöld ruha.
Már az éj közel,
illatár jön el,
bennünk vágyszirom
nyílik, jól tudom.
Piros kalapod
holdfényben ragyog,
elkerül a szó,
talán így a jó…