Vonaton mobillal fotóztam.
A szemben ülő mellét.
Szerintem nő volt.
Minden simán ment. Kellően jól megörökítettem,
vélhetőleg részletesen.
Kielégítettem a pixeligényem.
Még mindig a szemem világa által, elbűvölve.
Bámultam.
Talán én is szilikonná válok, ha a mellettem ülő
ÖregÚr rám nem förmed: Ugye rosszul látok Fiacskám?!
Hát ugye,
Én inkább e helyett, kiesvén a révületből,
úgymond megtalálva a sötét erdőből kivezető ösvényt.
A fényt. És ha a fény tekintet. Bevallom a vonat
apraja-nagyja engem nézett.
Szemezve egy pindurit a szilikon lufis bácsinénivel
leesett, hogy
nem alszik.
Pixel
By Michelangelo
7 hozzászólás
Kedves Michelangelo!
Nekem kicsit zavaros, főként a párbeszéd szabálytalansága miatt… Inkább prózák közé tettem volna, kissé kibővítve, hogy jobban lejöjjön belőle a humor:)
Üdv: Borostyán
Egyet értek valamilyen szinten, én is feltettem magamnak a kérdést, hogy ez most vers?!:D
Üdv
Michelangelo, ha van időd meg kedved, olvasd el Baudelaire-től a "Kis költemények prózában" című írást. Szabó Lőrinc fordította. Lehet, hogy ennek révén találnál egy újabb műfajt, ami költői – és az én véleményem szerint menne Neked 🙂
Hehe, nekem tetszik! Bár én is kissé zűrzavarosnak érzem.
Ez nem vers. Ez undergrund rep szöveg. talán
a műfaj az, aminek érzi. nem lényeg. gyönyörködtessen, szórakoztasson. legyen szabadvers. legyen szatíra. legyen egyéb.
üdv: d
Vicces, nekem tetszett:-) rendhagyó, de ez a jó benne!
H.