Plátói szerelem

Szavak nélküli gondolat,
lelki szerelmi bódulat,
a merengés gyönyöre,
álmaid selyem köntöse,
a szenvedélyes plátói szerelem,
égi mámort szít lelkedben,
nincs testi kapcsolat,
csak kéjjel felruházott gondolat,

éj tüzében az érzés elzsibbaszt
bizsergető parázsló pillanat,
s úgy szárnyal a buja gondolat,
hogy azt hiszed karjaiban vagy,

hatalmába kerít az ínyenc izgalom
csalfa röppenő, kábult vágyálom,
de a felismerés bánattal itat,
az érzés test után kutat,
és nagy fájdalommal jár,
kínzó, hogy nem viszonozzák,
a gondolat kegyetlenül gyötör,
harci díszben a szenvedés dőzsöl,

sebezhetővé válik szíved,
éj bársonyán remeg tested, lelked.
csiszolod az érzést, mint a gyémántot,
kéjesen szórod rá a csillámot,
öntöd aranyba, ötvözöd ezüsttel,
tisztítod bánatos harmatkönnyel,
boldog érzésért küzdesz,
közben sorvadó létet temetsz,

méreg-könnyek, s kínok-kínjai élednek,
ó rabja lettél a plátói szerelemnek

pillanatok alatt szívedet, lelkedet megöli
boldogságod reményét sikollyal temeti…