a pocsolyákat
– majd belelépek,
mint egy rossz gyerek…
Elgondolom,
hogyha átlépném,
azzal ugyan
mit nyerhetek?
Száraz maradna
cipőm, lábam?
Nem fáznék meg?
Nagy dolog…
– én nedves zokniban
se fázom,
hisz hozzád sietek-
Lángol szívem érted,
s boldog vagyok!
4 hozzászólás
Szia!
Nézem, olvasom, ezt a pocsolyást, és én is beletaposnék esküszöm!:-)
Szeretettel:Marietta
Köszönlek, drága Marietta! 🙂
Naná, hogy én is! :)) Pocsolya és szerelem, mennyire szép tud lenni a világ…
Meglepő vers, de nagyon tetszik.
Szeretettel: pipacs 🙂
Meglepő?
Az jó – szeretek meglepetést okozni 😉
Köszönöm szépen 🙂