Пока вы здесь в ванночке с кафелем
Пока вы здесь в ванночке с кафелем
Моетесь, нежитесь, греетесь, –
В холоде сам себе скальпелем
Он вырезает аппендикс.
Он слышит движение каждое
И видит, как прыгает сердце, –
Ох жаль, не придется вам, граждане,
В зеркало так посмотреться!
До цели всё ближе и ближе, –
Хоть боль бы утихла для виду!..
Ой, легче отрезать по грыже
Всем, кто покорял Антарктиду!
Вы водочку здесь буздыряете
Большими-большими глотками,
А он себя шьет – понимаете? –
Большими-большими стежками.
Герой он! Теперь же смекайте-ка:
Нигде не умеют так больше, –
Чего нам Антарктика с Арктикой,
Чего нам Албания с Польшей!
________________________________
Míg ti itthon kádban, jó melegben…
Míg ti itthon kádban, jó melegben,
Kellemesen áztok szerteszét,
Ő kivágja ott a nagy hidegben
Szikével a saját vakbelét*.
Szíve minden dobbanását hallja,
S látja, amint ugrál odabenn,
Ily tükörbe nézni nektek, sajna,
Polgártársak, nem kell sohasem!
Cél: a szervhez mind közelebb járni,
Csak a fájás csillapodna bár!..
Könnyebb annak sérvét operálni,
Ki az Antarktiszt legyőzte már!
Míg ti itt a vodkát pusztítjátok,
Nagy kortyokban buzgón nyelitek,
Ő magán a varrást – felfogtátok? –
Nagy öltések révén ejti meg.
Tudnotok kell: ő a hős, a bátor,
Nincsen másutt ily emberfia!
Mit nekünk Antarktisz, Arktisz mától,
Mit Lengyelhon és Albánia!
_______________________________
*/ Hír volt anno: az Antarktiszon egy orvos
maga vette ki a vakbelét, miközben egy
társa eléje tartott egy tükröt, a másik
pedig adogatta kezébe a műszereket…
* * * * *