Az ember mindent túlmisztifikál:
pedig a pillangó is csak lepke,
s a bimbó se rútabb rózsáinál,
csak mert nincs még tündökölni kedve.
Nem bonyolult, csak egy oximoron,
hogy a savanyúcukor mézédes.
Bármi felépülhet a romokon,
csak vegetálni életveszélyes.
8 hozzászólás
Ez olyan, mint egy tanmese. Rövid, de sokat mond…:)
Üdv: Klári
Örülök, hogy így gondolod, Klári 🙂 Köszönöm!
Szia Netelka! 🙂
Mindig tartalmasak a verseid, akárhány sorban publikálod őket. Nagyon tetszik az első és a záró sor által alkotott keret. A közöttük található megállapítások gondolkodtatnak, a példának hozott oximoron pedig arra utal, hogy az élet is ilyen. Keserédes? 🙂
Valóban egyszerű, mint a pofon, csak nehéz véghez vinni, és ez nem a vegetálásra vonatkozik. 🙂
Szívesen olvasom verseid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin 🙂 Hálás vagyok a figyelmedért, köszönöm szépen a szép és értő szavakat 🙂
Erika
Kedves Netelka! A képzeletünkbe minden belefér, egyetértek veled. Hogy ez pofonegyszerű lenne, azért abban egy kis kételyem van. Fantázia kérdése, amivel te bőven rendelkezel. Nagyon tetszett a versed, különösen az oximoron kifejezés. Szeretettel . Ilike
Köszönöm szépen!
Kedves Netelka!
Rövid versed érdekes és elgondolkodtató.
Nagyon tetszett a befejezése is.
Szeretettel: Kata
Köszi, Kedves Kata 🙂