Porba rajzolt arcomat széthordták,
egyenletesen távolodom.
E jövendőben, ha szavam olvasnád,
szomorú lennél tőle, tudom.
Szárnyaim a vízre eresztem halkan,
oly csendben, ahogy tóra száll a hold,
s bármit kívánok, az éj megmutatja,
látom szemed fényét, az öröktől valót.
Angyalok orcáin a lelked,
– ó mámorító angyali öröm -,
nekem néhány forró nap és éjjel,
lelkednek az út az, mi örök…
14 hozzászólás
Szia!
Sajnos van, amit nem tudunk kőbe vésni, pedig szeretnénk, mert ott van a helye.
Gratulálok!
Üdv.
köszönöm, Artur 🙂
Szép verset ítál. Csak így tovább!
Szeretettel: Kata
Nagyon szép vers András!
Őszinte gratulációm!
Gy.
Kedves András!
Gratulálok szép versedhez.
Szeretettel.Selanne
köszönöm, kedves Kata 🙂
köszönöm, kedves Gyömbér 🙂
köszönöm, kedves Selanne 🙂
András ez gyönyörű! A második versszakra nincs szavam.
Elismerésem: Wolf
örülök, hogy tetszett, Wolf…
köszi
Nagyon szép vers!
Szeretettel: Rozália
köszönöm, Rozália
Andárs!
Vétek ilyen sorokat porba rajzolni… mert ilyen szavakkal mélyebbre lehet hatolni!
Gratulálok!
köszönöm, Titusz