És én csak nézlek
előtted ülve a szőnyegen.
Szemeidben lázas fények
hullámzanak
csillagok gyúlnak és
hunynak ki benned
vulkán tör fel és
elemészt a láva
gondolataid árhulláma
elsodor mint
száraz levelet a
gyorsléptű folyó…
…
Én csak nézlek és
félek megint, hogy
kevés vagyok neked…
csigalassúságom te
meg nem értheted
tisztító tűz és
partot mosó víz
vagyunk mi ketten
mégis érzem, hogy
elveszek szemeidben
legyél bár bigott hívő
vagy istentagadó eretnek
én mindennél jobban
nagyon…nagyon
szeretlek…
6 hozzászólás
De szép! A második versszak különösen tetszik.
Nekem is nagyon tetszik :))
Én csak nézlek és
félek megint, hogy
kevés vagyok neked…
Eszméletlen minden benne van!!!
Nos. Véletlenül bukkantam rá az egyik versedre, és annyira tetszett, hogy végigolvastam az összeset… lenyűgöztél, komolyan! Hihetetlen, ahogy írsz, nagyon tetszik! Azért ehhez a vershez írtam, mert ez tetszik a legjobban. Ismerős szituáció. Gyönyörű szavak, gyönyörű képek. Köszönöm az élményt!
Véletlenként bukkantam e szép szerelmes versre. Nagyon tetszik, örülök, hogy elovashattam. Szerintem ötöst érdemel!
Szeretettel: Kata
Köszönöm nektek, hogy benéztetek
hozzám…