Sors

Csak visz az út, és nem tudom, hová tartok,
A jövő miatt vívok lelkemben örökös harcot.
Bizonytalan a sors, érthetetlenek a jelek,
A múlt az, amit vérző szívem sosem feled.

Újra a régi lennék, egy optimista kisgyerek,
Kit nem bánthat se szó, sem az érzéketlen emberek.
Változás az élet, örökös tét nélküli játszma,
A véletlenek és a sors humortalan tánca.
Egyszer vége mindenképp, addig lesz meglepő fordulat,
És csak várjuk, hogy kegyetlenül elvágják a húrokat.

A sorsod más kezében, vagy véletlen, vagy megírt,
Csak sétálsz tévedt vándorként, ki az útjáról letért.
Keresve az utat az égi öröklétbe,
És boldogságra lelsz a fényességbe érve.