Még őrzöm ezt a lélegzetelállító csodát,
az akarat irányítható, várok
a kölcsönzött ártatlanság néma visszhangjára,
sárhalomból alkotok majd új imát.
Századokon átszáguldó évem szaporodik,
elégedetlen, viszkető perc köt, míg
üreges-üveg napok sík, kísértések lakta
szőnyegein, porszázszorszép virágzik.
3 hozzászólás
Kedves Boszika!
Tetszetős, kellemes hangvételű vers attól függetlenül, hogy olyan képeket is tartalmaz, amik nem éppen a vidámságra utalnak. Jó a cím, bár először amikor ránéztem párszázszorszépnek olvastam. Valahogy az találóbban hangzott volna nekem, ettől függetlenül jó vers, gratulálok hozzá! Üdvözlettel: Szilvi
:))))) Köszönöm Szilvi!
Kicsit szürrealista versed sárhalomként tör az olvasóra, új imát is lehet alkotni (lásd a spontán
mindennapit, amit sokan összetévesztenek a káromkodással) viszont a porszázszorszép
számomra értelmezhetetlen. Szeretnék egy MANKÓT kérni!
Szeretettel: Gugi